Tájékoztatjuk minden tagunkat, hogy 2009. december 12-én 14.00 órai kezdettel HÁZI TEREMVERSENYT tartunk.

A verseny célrendszere megegyezik a 2010. évi íjászpróba céljaival.

A háziverseny célja az íjászpróba lőelemeinek gyakorlati kipróbálása.

Korcsoportok: 0-14 gyerek, 15-100 felnőtt.

Díjazás: I-II-III. helyezett: oklevél

Minden tagunkat szeretettel várjunk!

2009. november 21-én a Mohácsi Torna Egylet Nimród Íjász Szakosztályának vadászreflexes íjászai Kismányokon mérték össze a tudásukat a többi vadászreflexes íjász versenyzővel. A 24 célos 3D-s vadászversenyen csak a "legelszántabbak" vettek részt. A vadászversenyeken szokásos 1+1 vesszővel lehetett lőni a célokra. (a második (+1) vesszőt csak akkor lehet ellőni, ha az elsővel nem ért el találatot a versenyző, azaz mellélőtt) A célok pontozása 11-10-8-5 volt. A 11 pontot csak az a versenyző tudhatta magáénak aki a tíz pontos találati zónán belül kijelölt (mégkisebb) zónát találta el. Ezt a találatot szoktuk viccesen "nagyontizesnek" mondani. Az eredményhirdetésnél szükség is volt a 11 pontos lövésekre mert a holtversenyeket az döntötte el, hogy ki lőtt többször 11 pontot. Szakosztályunk tagjai ismét szépen szerepeltek:

Mini korcsoportban: János Zoltán Dániel 1.

Fiú korcsoportban: János Dénes 1.

Felnőt férfi korcsoportban: János Zoltán 4.

helyezést ért el. Gratulálunk a szép eredményekhez!

-esté-

2009. november 14-én tartotta a siklósi "Apró Paták Lovas Sport Egyesület" 3 gatya örömíjász vadászversenyét. A versenyen a 3 gatyára nem volt szükség, mert kellemes és napos idő volt. A 3D-s állatcéloknak pedig mindegy volt, hogy milyen az idő, mert az ő sorsuk biztos volt: mindenki rájuk "vadászik". A különböző méretű gumi állatok számára rossz hírt jelentett, hogy a Mohácsi Torna Egylet Nimród Íjász Szakosztálya is részt vesz a versenyen. Félelmük nem volt alaptalan, amit a végeredmény is tanúsít:

Mini korcsoportban:

Hadfi Máté 2.

Férfi felnőtt korcsoportban:

Czita Tibor 2.

Kovács József 4.

Hadfi Tibor 6.

ifj. Czita Tibor 9.

helyezést ért el. Gratulálunk a szép eredményekhez! A siklósi versenyen az íjakon kívül, immár állandó kategóriként szerepeltek "fúvócsöves" és a "történelmi nyílpuskás" versenyzők is.

-esté-

Az Úr 2009. évének, az Enyészet havának 14. napján szakosztályunk megtartotta az 1 Vitéz próbát. A próba idejének kiírása sokadik változtatás után került véglegesítésre, erre a napra. Akkor még nem tudtuk, hogy ez a nap milyen tavaszias lesz. Az őszre csak a forró tea és a forralt bor emlékeztetett.

A próba elemeit Szűcs Gergely állította össze.  Az ő vezetésével történt a pálya kiépítése is. A kellemes napsütés senkit nem késztetett sietésre, kapkodásra.  Mindenki élvezte a napsütést és a kellemes időjárást.  A meghirdetett kezdési időhöz képest jóval később állt fel a kezdőkör, de ezt senki sem bánta.

Az első teljesítendő szint az „Apród” volt.  A célok viszonylag közel voltak és könnyen teljesíthetőeknek tűntek. A bemelegítésnek szánt első szint teljesítése is hozott izgalmakat. Attila barátunk az első kettő lövésével eltalálta a célt. A harmadik és a negyedik lövése viszont nem volt eredményes. Mindenki lélegzet visszafojtva figyelt és drukkolt, hogy sikerüljön. Az 5 lövésével eltalálta a célt, így megvolt a 3 találata. Mindenki felsóhajtott, amire Attila a rá jellemző higgadtsággal annyit mondott: „Nem kell izgulni!” Az apród szintet mindenki teljesítette.

Ezután következett a „Harcos” szint. A célok maradtak, a távolság nőtt. Új elemként szerepelt a szakosztály falova. Főként a gyerekek lövéseinél látszott a távolság nehezítő hatása. Többen a felnőttek közül is elvétették a célt. Többen szomorúan fogadták a hírt, hogy számukra véget ért próba.

Az „Íjász” szintnél a távolság maradt csak a célok lettek kisebbek. A harcos szintet teljesítők kivétel nélkül eltalálták a célokat. Ebből is látszik, hogy szakosztályunk tagjai a versenyeken nem érdemtelenül állnak a dobogón. Viszont a harcosnak nem csak az íjával kell jól lőnie, hanem a kelevézvetést is ismernie kell. Ekkor szembesültünk azzal, hogy az 5 méterre levő zsákba 5 kelevéz eldobásával nem egyszerű feladat 3 találatot elérni. A próbázók itt véreztek el. Azért volt, aki ezt a feladatot is sikeresen teljesítette.

A próba során az alábbi eredmények születtek:

Apród:

Dalmer Péter

Horsa Martin

Juhász Levente

Kuti Szilárd

Schnell Marcell

Takács Máté

Takács Norbertné, Marika

Harcos:

Ivanics Mihály

Páli Attila

Nyúl Gábor

Schnell Tamás

Szűcs Balázs

Szűcs Gergely

Íjász:

Páli Gábor

Gratulálunk az elért címekhez! Jövőre újra találkozunk! (addig gyakorolhatjuk a kelevézvetést… :o)

A próbán készült képek a galériában megtekinthetők!

A vitézpróbát a családi nap követte. Az első és legfontosabb feladat az ebéd elkészítése volt. Az alkalmi kukták közel 1 órás munkával konyhakész állapotba hozták az alapanyagokat. Szűcs Gergely főszakács, Dalmer Péter, Kuti Szilárd „alszakács” nekifogott a dobostorta elkészítéséhez, ami mire elkészült krumplipaprikás lett. Igaz főzés közben említettek egy „titkos összetevőt” is. Mire elkészült az ebéd uzsonna lett belőle. Mindenkinek ízlett a feltálalt ennivaló. Elképzelhető, hogy a következő családi napon gyümölcstortát fogunk kérni a mesterszakácsoktól.

Eközben a nagyteremben folyt a munka. Batikolás, csuhébaba készítés, gyöngyfűzés, körmön fonás. Külön köszönetet szeretnénk mondani Hegedűs Emesének és Takács – Nagy Zoltánnénak (Tündinek), amiért megismertette velünk ezen szép kézműves tevékenységeket.

Agócs Béla bácsi elhozta és bemutatta azokat az íjakat, amikkel mi NEM lövünk. Érdekes élmény volt megismerni az íjász sport többi, másfajta íjait. A bemutató célja az ismeretbővítés és nem az íjtípus váltásra történő rábeszélés volt.

Tavaly nagy népszerűségnek örvendett a rézdomborítás. Sokan már magabiztos kézzel nyúltak a domborító eszközökhöz, ami meg is látszott az elkészített remekműveken. Itt már nem kellett „oktató”. A domborító műhely tagjai egymásnak adták a különböző technikák módjait.

Nagy népszerűségnek örvendett Rosta Endre népi iparművész „látvány” maszkfaragása. Keze alatt a véső úgy alakította a fűzfát, mintha vajból lenne. Többen is megpróbálták a maszkfaragást és a látottak alapján nagy meglepetést okozott, amikor az „vaj” kemény fűzfává változott, amikor nem a hivatásos maszkfaragó dolgozott a busóálarcon. Aki kipróbálta egybehangzóan állította, hogy nem is olyan egyszerű egy maszkot elkészíteni. Egy kisebb baleset következtében azt is megtapasztalhattuk, hogy az embervér is ugyan jól megfesti a maszkot, mint a disznó vére. A családi napon most először (és reméljük nem utoljára) faraghattunk busó maszkot, ami által megismerhettük ezt a speciálisan Mohácsra jellemző kézműves szakmát, ami mostanra Magyarországon elsőként a világörökség része lett.

A családi napunkon első alkalommal nyílott lehetőség a bőrrel való kézművesség megismerésére. János Zoltán himesházi szíjgyártó mester volt a segítségünkre benne. Az érdeklődők megismerkedhettek a bőrrel és azokkal a vágó és lyukasztó eszközökkel, amelyekkel a megmunkálásuk történik.  Többen készítettek maguknak karkötőt, kulcstartót, erszényt és kisebb dísztárgyakat.

Szakosztályunk immár második alkalommal rendezte meg ezt a tagság körében népszerű rendezvényt. A családi napon kb. 50 fő vett részt.  

Az igen tartalmas és fárasztó nap után, akinek még volt kedve és ereje részt vehetett az este 10 órakor kezdődő táncházban. A mulatságra a késői időpont ellenére szép számbat összejöttek az érdeklődők. Kiss Gábor és Kuti Veronika vezetésével főleg moldvai táncokkal ismerkedhettek meg a résztvevők. A talpalávaló élő muzsikát Kuti Veronika, Kövesi-Nagy Katalin, Kuti Szilárd és Kiss Gábor szolgáltatta. 

A táncház igen jó hangulatban telt el. A legkitartóbbak hajnali 2 óra körül intettek búcsút a mulatságnak.