Párduc Próba


Próba a párducoknál


Az elmúlt hétvégén, szombaton zajlott le Pécelen (Bp mellett) a 2011. évi Párduc Próba. A viadal kitalálói és házigazdái a Nap Párducai voltak. Immár harmadszor.

Igen korán kellett odaérni mivel 7.30-tól 8.20-ig lehetett regisztrálni, aki addig nem ért oda az lemaradt a versenyről. Ezt mindenki megértette, és 8 óra körül már teljes volt a létszám, minden regisztrált versenyző megérkezett. Mikor kedvesemmel odaértünk Csaba a párducok vezetője megkérdezte, hogy hoztunk-e széket, mivel a nézők nem léphetnek be a pályára, ami legalább 500m hosszú volt és 50 méter széles, és ráadásul a Rákospatak választja el a nézői területtől. Valamint 9 órakor kezdjük a próbát és előreláthatólag 19 órakor fejezzük be. Hoppá’, ezt így nem gondoltuk végig, szerencsére Csaba rögtön felajánlott egy horgászszéket, így téve kényelmesebbé Eszter számára a napot. Megérkezésünk után első dolgunk volt a regisztráció melynek során íjjainkat és vesszőinket is átvizsgálták, ezzel is növelve a versenyzők biztonságát,  ami számomra nagyon tetszett, majd pedig kaptunk egy kis táblácskát, hogy melyik oldal melyik csoportjába tartozunk. A nyílveszőkre elfelejtettem ráírni a nevem, ezt pótolnunk kellett.Ezután üdvözöltük egymást pár régi ismerőssel, de csak pár szó erejéig  mert nemsokára el is indultunk a verseny helyszínére. Elég sokat mentünk, mire elértünk egy helyre ahol ki voltak tűzve a nemzeti és csapat zászlók valamint állt ott egy büfé sátor, ahol egész nap finom zsíros kenyeret és vizet fogyaszthattunk korlátlan mennyiségben. Gondoltuk már elég messze vagyunk, de mint kiderült ez csak a féltáv volt,...messze volt a cél..., de majd csak lesz valahogy, gondoltuk. Itt volt egy kis megnyitó és ismertették a szabályokat, valamint készítettünk egy csoportképet, végül pedig elindultuk a próba első távjához, a 240 m-hez. Ennél a távnál, valamint a 210, 180, 150, 120 méternél a cél egy ember nagyságú polifoam báb (5pont), körülötte egy 3m sugarú kör (3pont), és egy 4,5m sugarú kör(1pont) volt. Hitetlenkedve álltam a lőállásba, tudtam, hogy én nem is tudok ellőni odáig, és kételkedtem, hogy van e értelme innen célra lőni, de jelentem volt. Az én 10 elröptetett vesszőm ugyan 170 és 200m  között leesett, de nem 1, nem 2 vessző volt a 3 pontos körben is, találat nem volt. Összeszedtük a vesszőket, majd pedig a nyílzáporról ismerős módszerrel szétválogattuk, beírtuk a pontokat ( a pontot érő vesszőket csak a helyi segítőknek volt szabad érinteni, mi a 4,5 mes körön belül nem mehettünk, e szabály megsértése kizárást is vonhatott maga után) és vissza sétáltunk a 210 méterhez. Innen már volt aki a táblát is eltalálta. 180-on ,már nekem is volt 5 találatom a 3 pontos körben...örültem neki nagyon. ahogy közeledtünk a célhoz egyre jobban ment a lövés. 70-60-50 méteren (90 alatt már csak a 3 részre bezónázott bábú volt a cél 5-3-1 pont felülről lefelé) sikerült elég jó sorozatot lőnöm. Volt hogy 6-8 vesszőm is beleállt a célba. Megen’ örültem. miután lelőttük az 50 méteres távot, oldalt cseréltek a csoportok és elindultunk 50 métertől vissza a 240 méterre (szünet nem volt). Az elején megint jól ment. Valamint megnézhettük a félidei pontokat is. Verseny előtt a célkitűzésem a 80-100 pont volt, ekkor 85-ön álltam így már teljesítettem is magamnak, de nem eresztettem le, bár ezután volt egy-két holtpontom, eléggé el is fáradtam, de sikerült teljesítenem a próbát 154 ponttal.(  Az eredmények a tavloves.hu oldalon elérhetők.) Pontban 18 órakor fejeztük be  versenyt. 9 óra íjászat egyfolytában szünet nélkül, összese 5 km gyaloglás a lővonalak és a cél között, 200 lövés. Fárasztó volt, de hihetetlen élmény. Az eredményhirdetés előtt még százféle’, nagyon finom sütivel is kedveskedtek nekünk a helyiek.

 

Még egy pár szó a próbáról.


A szervezés átlagon felüli volt, profi, szigorú, megalkuvást nem tűrő szabályokkal: például aki egy bizonyos sávból jobbra( egy erdősávon túlra) vagy balra ( a patakba, vagy azon túlra) jutatta, akár önhibáján kívül is a vesszőt, az rögtön csomagolhatott haza, a végén kiderült hogy valakinek a szél( ami néha igen erősen feltámadt) el is vitte a vesszőjét, őt a végén ki is zárták, de jellemző a verseny hangulatára, korrektségére, hogy egyik oldalon se volt harag ezért, véletlen volt  és a szél volt az oka, de a szabály az szabály.

Az egész nap gördülékenyen a lehető leggyorsabban és vidám hangulatban telt el. Én személy szerint nagyon hálás vagyok hogy eljuthattam ide, és sokat tanulhattam a távlövésben tőlem jártasabbaknál. A következtetés az, hogy meg kell változtatnom a vesszőim felépítését és finomítanom kell az oldáson.

Nagyon jól éreztem magam, ha tehetném a jövőben csak ilyen versenyekre járnék, felszabadító érzés leküzdeni a Párduc Próbát!

Kívánom, hogy minél többen ismerjék meg ezt a stílust és éljék át a próbát.


Hajrá Párducok!

 

 


Hajrá Nimród!


 

Szűcs Gergely

 


Májusi programjaink:


2011.május 07. (szombat)

Sásdi Nyílzápor Íjász Egyesület íjászversenye

Sásdi csapatunk:

Mányoki József (gkv.)

Schnell Tamás

Jónak Zoltán (07.00-es komp!)

Hauser György

Takács Máté ifi

ifj. Péter János ifi

ifj. Jónak Zoltán ifi

 

2011. május 11. (szerda) 18.00 órai kezdettel:

KÉSZ - KOLPING rendezésében:

 

Szerecz Miklós történész előadása:

 

„A türelmes királyok uralkodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak”

 

Szent királyok intelmei. Uralkodói ideál és hatalomelmélet a középkori Európában Nyugaton és Keleten. Szent István magyar király és Vlagyimir Monomah kijevi nagyfejedelem intelmei tükrében.


2011. május 14. (szombat)

Rákóczi szabadságharc 300. évfordulója tiszteletére rendezett emlékversenyünk Dunaszekcsőn

Versenykiírás

Csapatunk:

Schnell Tamás, Schnell Marcell, Jónak Zoltán, ifj. Jónak Zoltán, ifj. Péter János, Juhász Attila, Juhász Levente, Mányoki József,

 

 

2011. május 21. (szombat)

Házi verseny (Knolmayer János)

 

2011. május 22. (vasárnap)

Nepomuki zászlós felvonulás

Résztvevők:

Schnell Tamás, Schnell Marcell, Szűcs Gergely,

 

2011. május 27. (péntek)

Íjászpróba

Kezdés gyerekenek: 16.00 óra

Kezdés felnőtteknek: 17.30 óra

 

2011. május 28.(szombat)

3. Zrínyi portya Szigetváron.

A verseny a Baranya Íjász Bajnoka versenysorozat 2. fordulója!!!

Szigetvári csapatunk:

gk1: Schnell Tamás, Schnell Marcell, Iloskity Zoltán,

 

gk2: Péter János (gkv), ifj. Péter jános, Hadfi Tibor, Hadfi Máté

IDŐPONT VÁLTOZÁS!


2011. május 03-tól az edzések

16.30 órakor kezdődnek

a gyerekek és a felnőttek számára!


Az edzések 19.00 óráig tartanak.

 

 

6. esztendőnk vagyon!


Immárom 6. esztendeje feszíti Nimródnak dicséretére íját az mohácsi íjászcsapat. Körültekintvén mintegy 40 vitézét láta maga környül, kik közt valának egészen aprófülüek, kik még apródnak is aprók, leendő ifjak, kik már látják ki sem serkent vitézi bajszuk, deli vitézek, kik már megöröklötték apjok kardját, harcos férfiemberek, kik mindenütt tisztességet valottak, sok diadalt megélt nagy hírű tiszteletre méltók és azon bátor asszonynép kik embert próbáló időkben is talpon maradtak. Iljen csapatot nem szoktak ám csak úgy a mente ujjából kivenni! Csapatunk nevét egész vármegyénkben ösmerik és tisztelik. Barátink száma sokasoda az évek múltával, s nem panaszkodhatunk amiatt, hogy küszöbünk megmohosodik. A hadas idők immáron csak az historiás könyvekben valának ezért immár kompániánknak ezen munkálkodása lészen, mely jelszavunk is vala: "Tiszteljük a múltat és éltessük tovább!" Immáron meglölt utunkat véghez vivénk. Ezáltal megösmertetve az sokadalommal dicső eleink minden vitézi tettét. Hadi dolmányát magára öltvén vitézeink az íjász viadalokban megmutatták tenger sok tálentumukat. Nem vala olyan versengés hol valamely vitézink ne állott volna dobogóra. Titok számba nemigen megy, hogy czéljaink egyike, tovább öregbíteni Nimród íjászinak hírnevét. Szájról fülre járjon hát a hír: a mi csapatunk vala az, ki nem bánkódik az idő múlása felett, mert céljaink oly távol valának, hogy az kilőtt nyílvesszőnek is 100 esztendeig kell röpülnie, míg célt talál.

 

Schnell Tamás csapatvezető az déli végekről

 

 

Emese parki élménybeszámoló:


Egy kicsit megkésve írom az élménybeszámolót a szigethalmi gyakorlónapról, de az élmények felejthetetlenek voltak.
Az időjárás is kitartott egy apró záport leszámítva az elején, de az alatt mi már az első előadást hallgattuk . Türk Attila előadása a legújabb régészeti leletekről és új összefüggésekről szólt, képek segítségével . A sok érdekes rész mellett nekem kicsit sok volt benne a csontvázak helyzete a sírokban. A lányok - Kati és Veronika- viszont már ezen előadás után is azt mondták , hogy már megérte eljönni. Főleg mert nagyon jót beszélgettek Türk Attilával  a honfoglalás kori viseletekről. Pedig még ez után jött a java. No nem mindjárt.
 
Kijöttünk a gyönyörű lovagi csarnokból - itt jegyezném meg, hogy az Emese park tavaly óta is fejlődött és láthatólag most is elég nagy munkában vannak. Érdemes meglátogatni őket a  www.emesepark.hu  címen- és felsorakoztunk tizedekben a nyílzápor gyakorlásához. A tavalyihoz képest idén talán fele annyian voltunk. Idén nem gyakoroltuk az eddig megszokott lőelemeket, hanem egy újat próbálgattunk, több kevesebb sikerrel. Idén új lőelem  lesz az ejtett lövés. Na nem úgy  mint ahogy Mányoki Józsi megtapasztalta :)  70 méterre lesz kitéve 4 szekér elosztva a sereg előtt, és ugyan úgy kb. 45 fokos szögben kell majd tartani az íjat, alig kihúzni és lőni. Hát volt szórásunk rendesen. Gyakorolni kell. Annál is inkább mert aki eltalálja ,majd a szekeret és benne lesz a nyila azt kihívják a sereg elé így részesülve a dicsőségben.Biztos kapnak egy HUJ-HUJ HAJRÁT.
 
Ez után következett még egy előadás a vikingekről amit inkább evéssel töltöttünk, mert kellet az erő a csatajelenethez. Kicsit kezdtünk megijedni mikor láttuk a talpig fegyverbe és páncélba öltöző vitézeket, de inkább vicces(számomra) és sajna kaotikus volt a próba, Kevesen voltunk hozzá és senki nem akart meghalni időben. Nehezen tudtam kitalálni ki az ellenség de aztán találtam egyet jól rácsaptam a pajzsára majd meghaltam. A lányok kívülről szerintem halálra röhögték magukat.
 
Na, ami utána jött az már nem volt olyan vicces, inkább nagyon kemény és izgalmas. A java. A PÁRBAJ! Ilyet még nem láttam és főleg nem élőben. Itt rájöttünk hogy miért öltöztek néhányan páncélba. Kellett. Bár a fegyverek életlenek voltak, azzal bizony ütöttek. Már az aréna is hangulatos volt ahol küzdöttek.Ezt meg lehet nézni képen meg el lehet mesélni, de a harcokat sem a képek sem a videók ( amiket Gergő készített is) nem adják vissza. Ezt látni kell élőben. Voltak gyors, taktikus vágások de voltak csépelések is.Csak úgy kongtak néha a sisakok. Látni kell!
 
Bízom benne hogy jövőre is eljutok, eljutunk.  Addig is lehet készülni a nyílzáporra.
Dalmer Péter

Lap teteje


Webmester