A hagyományokhoz híven idén is Siklóson kezdtük az íjász "évadot". A tavasz első versenye sok íjászt kicsalogatott a szabadba. Megyénk íjászai stílszerűen mindjárt a "Baranya Íjásza" versenysorozat első fordulójával ünnepelte meg az örömíjászat kezdetét. Sokak számára ez volt a hosszú ősz és a rövid tél utáni első alkalom az íjászkodásra. A szerencsésebbek télen is tudtak teremben edzeni, de ők voltak kevesebben. A hosszú kényszerpihenő után farkas étvággyal vetették rá magukat a gyakorló pályára. A házigazdák mindezt előre megérezhették, mert a gyakorló pályájukat áthelyezték egy nagyobb és védetebb területre. A kispályányi területet keresztbe lövő íjászok sorfalként álltak egymás mellett. Az újonnan érkezőknek alig akadt hely, de mindenkinek szorítottak egy lőállásnyit a többiek. "Félidőben" nem térfél, hanem lőlap csere volt, mert annyira elhasználódtak.

 

A később érkezőket majálisi hangulat fogadta. A házigazdák nagyon kitettek magukért mert elhívták a Kárpátia zenekart játszani. Igaz a helyhiány miatt nem tudtak színpadot építeni nekik, ezért csak a hangszórókból lehetett őket hallani. Később más vendég együttesek is eldalolták a fülbemászó slágereiket. A jó hangulatot tovább fokozta a vendégköszöntő lángos. Na nem a jobb, vagy a balkezes, hanem az olajban sült. Azért így is volt választási lehetőség: fokhagymás, sós, tejfölös. Ilyen lángosból mindenki kért. A lángosnak köszönhetően nem volt annyira túlzsúfolt a bemelegítő pálya, mert megosztotta az íjászok sokaságát. Aki végzett a reggelivel ment lőni és fordítva. Szép kis körforgás alakult így ki a helysznek között. Egy kisebb része az íjászoknak maradt csak állandóan egyhelyben: a beszélgetők csoportja. Volt is mit megbeszélni. Új íjak, régi versenyzők, ősztől eltelt időszak íjász élményei cseréltek gazdát. Sokan keresték a korábbi versenyekről ismert arcokat, ill örömmel tapasztalták, hogy új íjászok is akadnak szép számmal. A nevezés is folyamatos volt, gyorsan ment. A Nap pedig úgy sütött, mintha tudta volna, hogy a mai napon közel száz íjászt és fúvászt tesz boldoggá vele.

 

Az idő így érthető módon nagyon gyorsan múlott. Néha egy kürtszóhoz hasonló hang hasított bele a levegőbe, amire sokan felkapták minden alkalommal a fejüket. Ez a gyülekezőre hívó kürtszó volt? Aztán a rájöttek, hogy ezt a hangot a távolban iázó csacsi adja. Nagyon hasonlított a hangja a kürtszóra, vagy csak mi akartuk már elkezdeni a versenyt? Aztán a mikorofon hanja vetett véget mindennek. Ervin hívta az íjászokat a megnyitóra. Nem kellett kétszer mondani senkinek. (csak a büfénél beszélgetőknek) Ervin nem teketóriázott: köszöntötte és egyben megnyitotta az év első versenyét. Egy rövid tájékoztatást adott a jelenlévőknek a Baranya Íjásza versenysorozatáról, (majd miután megígértük, hogy nem lövünk le semmilyen erdei állatot, gombaszedőt, rőzsehord nénikét és nem gyújtjuk fel az erdőt) elkezdte a csapatelosztást ismertetni. Ezután a már jól ismert lassúnak nem mondható lépéseivel a csapatok élére állt elindultunk az első célokhoz.

 

Persze az íjászainknak még ekkor is bőven volt mit megbeszélnieígy a sor eléggé elnyúlott szétszakadozott. Mindenki ment az előtte levő után. Betértünk a kiserdőbe, ahol már várt minket terített íjász "svédasztal".  A célok mellett elhaladva láttuk, hogy a régi, jól ismert célok kivétel nélkül fel lettek újítva. Új "bundát" kapott minden jószág. A piros szemű vadmacska is már csak az emlékeinkben fog tovább élni. Új kontaktlencsét és külsőt kapott. Egészen fess jószág lett belőle. Illegette-billegette is magát az íjászoknak: "na most találjatok el ha annyira nagyra vagytok a tudományotokkal". Szegény azt hitte, hogy az új "gúnyája" majd megvédi majd a vesszőktől. Tévedett. Az első lövések után már nem is vadmacska volt hanem sündisznó. Mivel a megnyitón Ervin barátom azt külön kihangsúlyozta, hogy a pályát Scháb Csaba építette és az Apró Patáknak semmi köze nincs hozzá, így a Csabinak üzenem a verseny után pár órával, amikor ezen sorokat írom: Gratulálok Csabi! Nagyon jó pályát éítettél! (a segítőiddel együtt) Eddig ez a pálya volt számomra a legjobb amin Siklóson voltam. Nem voltak a célok sem túl közel, sem túl távol, barátságosan lőhető volt mindegyik. Az új célok színt vittek a versenybe. Olyan pályát semelyik egyesület nem fog építeni sohasem, ami minden íjásznak meg fog felelni. Biztos lesznek akik találnak hibákat, de ők még nem nagyon építettek pályát szerintem. Én egyedül az álló török cél mögötti vesszőfogáson javítanék a jövőben. Bár csak minden versenyen ennyi javítani való lenne csak... Szóval jó pályát építettél a csapatoddal, amihez ismételtem gratulálok! A célok mellett az volt számomra a másik nagy pozítívum, hogy nem kellett kilómétereket gyalogolni a célok között. Közel, de mégis távol voltak egymáshoz a célok. Végiglőttük a célokat és nem éreztem azt a 13.-15. célnál, hogy én itt abbahagynám a versenyt. Lőttem, kellemesen elfáradtam és ennyi esett jól. Az utolsó célnál is azt éreztem, amit az elsőnél: ezt a jószágot most meglövöm.

 

A 20 cél után jóleső érzéssel (úgy éreztem jót sikerültek a lövéseim) kellemesen elfáradva ballagtam vissza a csapatunkkal a "bázisra". Az utolsó beérkező csapat volt a miénk. A többiek már rég túlvoltak az ebéden és a maradék lángoson. Ebéd közben már lábra keltek az első összpontszámok. Itt szembesültem a ténnyel: másoknak is jól ment az íjászat. A "gólörömöt" rajtam kívül sokan mások is átélték ezen a versenyen. Nem is bánkódtam ez miatt sokáig, mert valójában ezt a célt tűztük ki korábban. Sok íjász élje át a "gólörömöt" lehetőleg minden versenyen. Ilyenkor pedig már egyáltalán nem az számít, hogy ki hányadik lett. Oklevél, vagy emléklap? Oly mindegy, mert nem fontos. Csak az emlékek számítanak amik ha halványulni kezdenek, akkor elő kell venni a versenyen készített fényképeket és máris minden elevenen élni fog újra. Ennek a versenynek a fényképeit pedig sokszor elő fogjuk venni azt hiszem.

 

Az album Tibivel kezdődik és végződik... :D

 

Ha már a képeknél tartunk... Lassan elkezdtek beérkezni a rólam készített fényképek. Kedvesek vagytok, köszönöm szépen! Igaz a mondás: Kölcsön kenyér vissza jár. Ha még valaki készített fényképet rólam kérem, hogy küldje el és azokat amelyeken emberformájúan nézek ki fel fogom tenni egy külön albumba. Ha valaki nem csak az íjászos képeimet szeretné megnézni, akkor Facebookon keressen rá a "TomQuick fotói"-ra.

 

Ennyi kitérő után szeretnék még pár sort írni a versenyről. Nagyon tetszett, hogy a versennyel egyidőben más látnivalók is akadtak. Számomra nagy élmény volt a lovasok mindennapi életébe bepillantani egy kicsikét. Eddig is tudtam, hogy a lovaglás nem csak annyiból áll, hogy felpattanok a paripára és vágtatok hegyeken völgyeken át. Az ápolás majdnem annyi időt vesz igénybe amennyit az ember nyeregben tölt. Persze aki szereti a lovakat annak a csutakolás is nagy öröm. Élmény volt látni, ahogy a csatakos ló megtisztul a sártól, portól és gyönyörű táltos paripává alakul át.

 

A kirakodó vásáron is nagyon szép kézműves tárgyakat csodálhattam meg. Így nem is vettük észre nagyon az idő múlását. Ebéd után aki még akart ehetett egy kis lángost és ihatott egyet (hatot) a büfében. A távlövés és távfúvás is rengeteg izgalommal járt. Külön megemelem a kalapom a fúvászok előtt, akik hihetetlen messzire eltávolodtak a céltól, mire eldőlt a verseny. Az eredméynek összesítése nagyon gyorsan ment. Feltűnően sok segítőt láttam a verseny minden időszakában. Ennek köszönhetően az eredmény hirdetés is viszonylag hamar véget ért. Nagy öröm a távolabbról érkezőknek, ha időben haza tudtak indulni. A verseny nagyon szoros volt. Ez részben köszönhető volt a 2+1 vesszős versenynek, a jó pályának és természetesen a jó íjászoknak is. Szép tavaszi napunk volt. Egy jót versenyztünk ami során  kellemesen elfáradtunk a nap végére. Este nem kellett altatót bevenni ahhoz, hogy 3 másodpercen belül ne zuhanjak egy mélykómás alvásba. Nem kell térdig érő vihar, vagy dézsából ömlő eső ahhoz, hogy egy versenyre sokáig emlékezzünk. Egy ilyen jó időben megtartott versenyre is sokáig fogunk emlékezni.

 

Schnell Tamás

Ne feledjétek:

április 05 - Vándorzászlós verseny - Dunaszekcső Aréna kemping (Nimród-Mohács)

április 12 - Felsőegerszeg (Sásdi Nyílzápor)

május 03 - Fúvócső verseny a Tenkes lábánál (Tenkes Fúvócső)

május 24 - Zrínyi portya (Szigetvári Zrínyi)

június 21 - Szentivánéji örömíjászverseny - Nagykozár (Nahal ÍE)

július 13 - Vadon kupa - Káca tanya




Webmester