Sok verseny élménybeszámolója kezdődik az időjárással. Lassan már kezd sablonos lenni az ilyen kezdés. A mostani versenyünket viszont nem lehet máshogy kezdeni, mert ha az időjósokra halgatunk, akkor elhalasztottuk volna a versenyünket egy későbbi időpontra. Már a hét elején elkezdték duruzsolni, hogy a hétvégére mekkora viharok várhatók. Ment is a para, hogy mi legyen a versenyünkkel. A hét közepe felé eldöntöttük, hogy mindenképp megtartjuk a versenyünket. A következő újabb feladat viszont az lett, hogy ha mégis igazuk lesz a meteorológusoknak, akkor hogy tudjuk megóvni a célokat és a beírókat az esőtől. Mivel már volt egy "nagy esőversenyünk" ezért rendelkeztünk némi tapasztalattal e téren. Egy kicsit tovább is fejlesztettük technológiánkat. A célokra tettünk fekete fóliát, amit csak a lövések idejére hajtottunk volna föl. A beíróknak pedig bekészítettünk egy vastag műanyag lefűzőlapot ami a beírólapokat lett volna hivatott szárazon tartani. "B" tervként egy röpke gondolatra az is felmerült, hogy kitesszük az összes 3D-s célunkat. Azoknak nem árt az eső. Mivel egyre bizakodóbbak lettünk az időjárssal kapcsolatban így abban maradtunk, hogy maradnak a Czita Tibi gyönyörű rajzolt céljai.

 

Ahogy közeledett a hétvége úgy vált egyre bizakodóbbá a hangulatunk. Hosszú évek időjárásjelentéseinek tanulmányozása alapján kijelenthetem, hogy 1 hétre előre még soha nem tudták megmondani az időjárást. Talán 3 napon belül már volt arra példa, hogy az az időjárás lett, amit megjósoltak. Éppen ezért bizakodtunk egyre jobban. S ehhez a bizakodáshoz hozzá járult az a személyes tapasztalatom, amit már többször megírtam vicces formában: a mi vidékünk annyira elmaradott, hogy nálunk még a szivárvány is fekete-fehér. Ennek az "elmaradásnak" egyik követkeménye az, hogy amit a "meteurológusok" (Rémrendes család) előre prognosztizálnak, az nagyjából be is következik nálunk, - csak 1 napos késéssel. Na ebben bíztam a legjobban és ez a szombat ismét jó példa volt arra, hogy Mohács környékén így működik az időjárás... Gondoltam arra is, hogy áttelefonálok Bohár Ervin barátomnak, aki az év első tavaszi versenyén iszonyú kellemes időjárást tudott biztosítani a versenyükre, (másnap szakadt a hó) hogy nekünk is járja el a "napfénytáncot", vagy adja meg annak az OKJ-s időjárásbefolyásoló tanfolyamnak a kódját amit elvégzett. Aztán mégsem hívtam fel, mivel nem tudott eljönni a versenyünkre így hiába csinálna bármit Siklóson, az ott "hatna". Ha esetleg beíratkozna egy továbbfejlesztett tanfolyamra, ami kb. 60-70 km-ig hatásos, akkor a szakosztályunk lehet, hogy meg is támogatná a képzését. :o)

 

A legelső vendéink az "Egység" kézműves csapat volt. Az életfelfogásukat ismerve szerintem ők simán meg tudnak élni a "trubadúr láda" (Jöttünk, láttunk, visszamennénk) nélkül. Éppen ezért nem is aggódták agyon magukat, hogy eláznak, vagy sem. Ők az ígéretükhöz hívem jöttek, láttak és a verseny végén az elköszönéskor elmondhatták, hogy győztek. Pedig nem is vettek részt a versenyen. Kitették a szépséges portékáikat, beszélgettek a régi jóbarátokkal, új ismerősökre tettek szert és csak úgy mellékesen a szemet gyönyörködtető munkáikkal mindenkinek a lelkét elkalauzolták egy másik, egy tökéletes világba. Az Ő világukba, ahol a színek és az ősi motívumok belülről fakadnak, ahol nem lehet találni kettő egyforma mintát, ahol a kezük munkája nyomán kivirágzik mindenkiben az "Egység" óhajtása. Lelkesedésük példamutató lehetne sok ember  számára. Remélem, hogy a következő versenyinkre (s talán a többi íjászegyesület versenyeire) ismét eljönnek és elhozzák közénk az "Egység" gondoltát és szellemiségét.

 

 

"Egység"

 

Reggel 08:30-kor még arról beszélgettünk, hogy milyen jó kis háziversenyünk lesz. A (Nimródos) elszántak eljöttek, s talál titokban reménykedtek is egy jó kis  extrém esőversenyben. (azok leginkább, akik ott voltak a 2012-es évet záró 3 gatya túlélőversenyen) Aztán szép lassan elkezdtek érkezni az íjászokés a fúvászok. Külön öröm, hogy ilyen népes létszámú csapat jött el a versenyünkre. Ha így gyarapodnak a tagjaik, akkor lassan az íjászok lesznek a vendégek a versenyeiken.

 

Elkezdődött a nevezés, a beszélgetés és a bemelegítés. Többen érdeklődve nézegették a kézműves nyakláncokat, hálaköveket, gazdagon díszített dobozkákat. Főleg a gyerekek fantáziáját mozgatta meg legjobban a mini ágyú, ami ki lett téve közszemlére. Az időjárás (vélt) bizonytalansága miatt én már szerettem volna elkezdeni a versenyt a kiírt 10:00 óra helyett fél órával korábban. (minden előnevezett versenyző megérkezett) Ebből nem lett semmi, mert minden a régi kerékvágásban haladt. Tíz órakor a megnyitó kezdetkor közösen elénekeltük a Himnuszt. A mi versenyeinken ez már egy régi hagyomány. Amióta Béla bácsi nem tud kijönni a versenyekre (többen érdeklődtek utána és jó egészséget kívántak neki) nagyon nehezen ment a Himnusz éneklése. Hosszú idő után most énekeltük el úgy, ahogy régen szoktuk. Köszönöm mindenkinek és bízom abban, hogy egyre bátrabban és egyre nagyobb büszkeséggel fogjuk énekelni ezután.

 

A megnyitót igyekeztem minél rövidebbre fogni, hogy minél előbb elkezdődhessen a verseny. (minél előbb fejeződjön be az eső miatt) Röviden elmondtam, hogy Mátyás Király 550 évvel ezelőtt milyen áron szerezte vissza a Habsburgoktól a Szent Koronát. Aki részletesebben szeretné megismerni ezt a történelmi eseményt az ITT többet is megtudhat róla. A célismertető és a "HARCOS" ketógória ismertetése után megtörtént a csapatelosztás. Az első lövést a kiságyú elsütése jelezte (volna) ha sikerül a lövés. Így csak a közelben állók láthattak némi füstöt (mini Omega koncert kijött volna belőle) és halhattak egy kisebb pukkanást. "Megvolt a lövés!" kiabálták tovább a hírt egymásnak a csapatok, s elkezdődött a verseny.

 

"Íjászakupunktúra"

 

A pálya nem volt nehéz. A célok arányosan közel voltak. Egyedül a hegyi kecske lett távolabbra kitéve, amit Balogh Laci barátom fúvócsővel gyönyörűen meg tudott  lőni. (egy szép tizes volt a találatai között, meg egy csúnya mellé) Czita Tibi céljai káprázatosak voltak. Az új 3D-s célok mindenkinek tetszettek. Ami kihívást jelentett az íjászok számára azok az ügyességi célok voltak. (abból se mind csak egy-kettő), ill. egyes célok meglőhetősége. Ebben a prímet a "duplán kitakart" koala maci vitte. A magasabbra kitett, természetes vadászhelyzetett imitáló környezet szebbé, egyben egy kicsit nehezebbé tette a meglőhetést. Hát igen. Ez nem pályaíjászat. Bár azt is tapasztaltam, hogy a versenyekről kialakított véleményt jelentősen befolyásolja az elért helyezés... :o) De mutason valaki olyan versenyt, ahol minden cél, minden távolság, minden feltétel, minden íjásznak megfelelő lett volna. Ilyen verseny nem létezik. Minden egyesület csak törekszik rá, de elérni lehet soha nem fogja. Így mi sem.

 

A dunaszekcsői "dzsungel"

 

A verseny most is mint tavaly gyorsan lement. (bő 2 óra) igazából észre sem vettük az ídő múlását. Én az utolsó 3 célnál kezdtem csak érezni azt a fajta fáradtságot, amikor abbahagynám a versenyt és igazából mindegy, hogy milyen lesz a következő cél. (más versenyeken volt, hogy a 10-12. cél után "pukkadtam"ki) A pontok összadása után siettem az étterembe, hogy rendezzem az íjászok ebédjét. Az előző év versenyéből kiindulva most 1 órával korábbra kértük az ebédet. (és milyen jól tettük) Kellemes napsütésben, az étterem napernyőinek hűvösében vártuk a húslevest. A második fogáson nem változtattunk tavalyról. Ami jó azt ne babráljuk. Rántott hús, rántott gomba, (tepsis) fasírozott volt borgonya és rizs körettel, saláta savanyúsággal. Az Arénás versenyünknek ez az egyik kuriózuma, mármint az, hogy étteremben fogyasztjuk el az ebédet, asztalnál ülve, pincérek álltal felszolgálva. Ez az egyik szépsége a megyei versenyeinknek. Mindehol más gasztronómiai csemege várja az örömíjászokat. (a sásd-felsőegerszegi babgulyás ízét még most is epekedő ízlelőbimbókkal emlegetem + a "bio-karszalagot")

 

"Történelmi" pillanat.

 

A nagy sietésben a megnyitón elfelejtettem mondani a korsó lövést. Így egy kicsit nehezebben ment a szerencsét próbálók toborzása. Lassan eljutott mindenkihez a hír s megtörtént a nevezés. kb. 30-35 cm magas korsó, 50 lépés távolságra. Sorszám húzás mindhárom lövés előtt. Mivel az eredmények összesítésével és a eredményhirdetésre való felkészüléssel (díjak kipakolásával) voltam elfoglalva így csak hallás útján tudtam követni az eseményeket. Volt pár hangos vélt találatjelzés. Mint később megtudtam ezen a viadalon a korsó győzött. Hajszál híján, de megúszta. No problémó! (Terminátor) Van mááásik! Versenyünk... Pontosabban lesz még versenyünk. Majd meglátjuk ott mennyire lesz virgonc.

 

Kettőt mellé, egyet jó közel hozzá...

 

A korsó (nem) lövés után mindjárt elkezdtük az eredményhirdetést, amit a kiságyú újabb elsütésével nyitottunk meg. Ez már "emberesre" sikeredett. A Busójárási hangulat után Elkezdtük kihívni a jegjobbakat. Mindenki örült a győztesek sikerének. Minden korcsoportban és kategóriában tudtunk szorítani valamelyik versenyzőnkért. A győztesek számára felajánlott Peteli borászat nemes italai nagy népszerűségnek örvedtek. Ekkor bánták sokan azokat a mellé lőtt vesszőket ami miatt más kerülhetett a dobogó tetejére. Vígasztalásul annyit szeretnék elmondani, hogy szakosztályunk olyan ígéretet kapott Peteli Gábortól, hogy a versenyeink állandó támogatója lesz. Tehát Harcra fel! Győzni kell! (Jöttünk, láttunk, visszamennénk) S te is megkóstolhatod a környék egyik legízletesebb borát. Az emléklapokból alig fogyot, mivel a versenyzők zöme benne volt az első hat helyezettbe.

 

Köszönjük minden kedves íjásznak és fúvásznak, hogy jelenlétükkel megtisztelték a versenyünket. Reméljük mindenki jól érezte magát. A verseny napján 18.30 körül elkezdett szakadni az eső. Nem egy napra rá mint "szokott", hanem már csak fél napos késéssel. Ezek szerint vagy kezdünk felzárkózni az "elmaradásból" vagy a meteorológusok tévedtek kevesebbet.(de azért mindannyian örülünk, hogy egy kicsit tévedtek:o)

 

Végezetül zárszóként:

2013. május 25. szombat: Szigetvár - BI 2. fordulós verseny!

(A kiírást küldeni fogom, ha elküldték nekem)

 


 

 

 

      

 

Schnell Tamás



Webmester