2010. augusztus 20-án Mecsekszabolcson megrendezték a Szabolcs Fesztivált, melynek házigazdája a Mecsekszabolcsi Környezet és Érdekvédő Egyesület volt. A fesztivál programjai a hagyományőrzés jegyében kerültek kialakításra. Megyénk jelentősebb hagyományőrző csapatai jelentek meg a hívó szóra. Táborépítéssel kezdődött a nap. Mindenki hozta a saját korának jellegzetes sátrát. Jól megfért egymás mellett a X. századi jurta, a hun tábori sátor, az árnyékot adó legegyszerűbb és legötletesebb sátor, az avar sátor és a 1500-as évek végvári vitézeinek a sátra. Mindenki készülődött, tett -vett a sátrak körül. Előkerültek a szebbnél szebb korhű öltözetek és hadi használati tárgyak.Rövid időn belül mindenki elkészült.

 

Már csak az érdeklődők és a látogatók hiányoztak. (de nagyon) A hagyományőrzők csak várták a látogatókat, csak várták, mint az elrabolt királylány a szabadító lovagot. A nagy hírverés amit a rendezők minden informatív csatornán eljuttattak a lakossághoz sajnos süket fülekre, zárt ajtókra talált. Sajnos ez a fajta közömbösség manapság általános. Ezért is külön tisztelet a rendezőknek és a résztvevő csapatoknak, hogy megszervezték, ill. eljöttek baráti szívességből, összetartozásból a rendezvény színvonalának emelése céljából. Ők nem csak ülnek otthon a fotelban ölbetett kézzel hanem tesznek is valamit azért, hogy a hagyományőrzésben járatlan érdeklődőknek bemutassák milyen módon éltek, harcoltak dicső eleink. Dicső és vitéz eleink, akik az életük feláldozásával védték hazánkat, küzdöttek az ellenünk támadó rabló hadakkal. Az Ő életük feláldozásának "eredménye" lett az, hogy most sok-sok ember a foteljában tud ülni...

 

A fesztivált nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével nyitották meg a jelenlévők. Ezt követte a Szigetváriak ágyúlövése, mely nagy sikert aratott. Mivel a kísérőkön kívül kevés érdeklődő volt a megnyitót követően ezért a fesztivál átalakult szakmai megbeszéléssé, szakmai gyűlésé. Beszélgettünk, megnéztük egymás hagyományőrző öltözetét. A rég látott ismerősökkel találkozva örömmel váltottunk szót, az ismeretlen hagyományőrőkkel pedig új barátságok kötettek.

 

A programok sorát csikósbemutató nyitotta meg. A narrátor érdekes dolgokat mesélt, míg a csikós körbelovagolt, ostort pattogtatott, a ló hátán állt, vagy épp a ló nyakán feküdve bemutatta a "pusztai ágyat". Ezt követte a szablya vívás. (fakarddal) A párviadalra bárki jelentkezhetett aki kedvet érzett és tehetséggel bírt a végvári vitézeink fegyverének forgatásában. 3 találatig tartott egy párviadal. A sok jelentkező és a jeletkezők szablyavívási tudásának magas foka miatt a párviadalok jócskán elhúzódtak. Aki most a filmekben látott "kardozásra" számított az nagyot nézett, mert a szablyavívásnak nem sok köze van hozzá. Ügyesség, rugalmasság, gyorsaság és legfőképp vívó tudás nélkül a vitéz hamar hősi halott lett volna a csatamezőn. A párviadalok után következett a barantás csapat bemutatója, mely nagyon szép és látványos volt. Jó volt látni, hogy huszonéves fiatalemberek komolyan veszik az általuk képviselt magyar harci művészetet. A remény is velünk volt, mert azt láttuk, hogy lesz aki folytassa a hagyományőrzést, amit 5-10 évvel ezelőtt 40 és 50 éves emberek elkezdtek. A bemutatójuk és az ebéd végeztére a látogatók is elkezdtek szállingózni.

 

A felállított vesszőfogókra az íjászok lőttek. Sokan a látogatók közül ki is próbálták őseink Európa szerte rettegett fegyverét. Közben 3 előadóművész énekelte el az "István a király" rockopera ismertebb betétdalait. A dalokat galambok röptetése zárta. Ezt követően került sor a mindenki által várt csatajelenetre, amit az egybegyűlt hagyományőrzők vívtak meg egymással.

 

Délután 5 órától  pedig Csajághy György és ifj. Csajághy György tárogatózenéjében gyönyörkedhettek az egybegyűltek. Az ismert kuruc énekek mellet más dalok is elhangzottak. A tárogató zene hangjának kísérete mellett megkezdődött a táborbontás. Egy fárasztó de boldog nap múlott el így a mecsekszabolcsi homokbányában.

 

A fesztiválon készített fényképeket a honlap galériájában (amerre jártunk) lehet megnézni.



Webmester